Komló

A komló a sör fűszere, a mai sör nélkülözhetetlen kelléke. Nem volt ez mindig így: Kizárólagos használata a 17 század környékén terjedt el. Az írásos források szerint korábban nagyon változatos fűszernövények kerültek a sörbe. Voltak még népszerű próbálkozások, melyek szintén bizonyos időszakban komolyan elterjedtek, példa erre a németországi gruit (grut), ami egy meghatározott fűszerekből készülő oldat. Bizonyos források szerint a németalföldi kolostorok fűszeres kertjeiből indult hódító útjára a komló, ami azért tudta kiszorítani az egyéb fűszereket, mert megfigyelték, hogy a komlózott sörök eltarthatósága hosszabb.

Komló előnyei sokrétűek: antiszeptikus, fertőtlenítő hatású, jól ellensúlyozza a malátából származó édeskés ízeket, illetve az alkoholtartalmat, a sör főzésekor pedig kicsapja a sörlé fehérjetartalmát így növelve a sör kolloidstabilitását, aminek hiányában zavarosabb és romlandóbb lenne.

A komló a kenderfélék családjába tartozó kétlaki kúszónövény. A sörfőzéshez a megtermékenyítetlen nőivarú tobozszerű virágokat használják. Sokáig csak az európai kontinensen termesztették. Termőhelyük szerint igén változatos aroma és ízvilággal rendelkeznek. Számos alfaj vagy változat létezik, melyek nem csak keserűségükben, hanem aromatikus összetételükben is nagyon sokfélék.

A sörfőzés technológiája szerint elkülöníthetünk keserű- és aromakomlókat. A főzés kezdetén a keserűkomlót adják a sörléhez, mert ennek keserű és cseranyagai csak a hosszú forralás során fejtik ki hatásukat. Az aromában gazdagabb komlót a forralás utolsó perceiben adagolják, mivel az illó anyagok a forralással gyorsan elpárolognának. Még intenzívebb aromatikus sörélményhez vezet, ha a komlót a már kész sörbe teszik (hidegkomlózás).